13. rész "Hello szépség"

Reggel arra keltem, hogy Harry lába konkrétan a számban volt. Lily Harry hátán aludt amit furcsáltam, mert este Lily még mellettem aludt a sátor legszélén. Niall foglalta magának a legnagyobb helyet és persze, hogy ő aludt középen. Óvatosan kimásztam melőlűk és próbáltam csendben lehúzni a sátor cipzárját. A tervem sikerült, de amint kiléptem a kerbe hatalmasat estem, mert valaki pont a sátrunk elött hagyta a cipőjét. Már a reggelem jól indult. Amikor leporoltam magamról a sarat, Liamat pillantottam meg aki a padon ült egymagában.
- Jó reggelt! - mentem oda hozzá mosolyogva.
- Neked is! - mondta egy kicsit fáradt hangon.
- Mióta vagy fent?
- Hát egy fél órája, de nem aludtam valami sokat, mert a kedves únokahugod egész este dumált.
- Ezért nem aludtam vele.- nevettem.- Dani bírt aludni?
- Hát ezt tőle kérdezd! - nézett a sátor felé ahonnan Daniele lépett ki.
- Jó reggelt! - jött oda hozzánk és Liamnak adott egy puszit. - Nem tudjátok mennyi az idő?
- Fél 12 lesz öt perc múlva. - feleltem.
- Mi?? Úristen rohannom kell tánc próbára. Liam el tudsz vinni?- kérdezte.
- Persze. Siessünk! - mosolygott Liam Danire és megfogta a kezét. Beültek a kocsiba és elhajtottak. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen éhes vagyok, amikor egy cipzár csörrenést hallottam. Louis nézett ki a kis ajtón. Amikor meglátott elkezdett nevetni és olyan nagy lendülettel kedzett felém rohanni, hogy ő is ugyan akkorát esett mint én amikor kijöttem.
- Szép esés Louis! - mentem oda felsegíteni.
- Direkt volt. - mondta hangját lányosra változtatva. Én ezen annyira elkezdtem nevetni, hogy röhögő görcsöt kaptam és próbáltam néha levegőt venni.
- Emma nyugodjál már le! Valaki aludni szeretne! - mondta drága bátyám 'kedvesen'.
- Jó b-o-cs-i.- próbáltam normálisan beszélni, de a nevetéstől nem tudtam. Louis csak állt mellettem és nézett mint valami hülyét amitől mégjobban röhögnöm kellett. A nevetésemre szépen sorba jött ki mindenki a sátorokból. Amikor megláttam Perrie fejét, hogy milyen lesajnálóan néz rám egyből abbahagytam és komoly lettem.
- Tudod milyen jó volt a nevetésedre kelni? - kérdezte a hátam mögül Niall. Én azt hittem, hogy meg akar ölelni vagy valami, de nem, mert karjaiba vett és bedobott a medencébe.- Ilyen.- húzódott mosolyra a szája.
- Te Horan mostmár leállhatnál ezzel a 'ha valami nem tetszik belököm/bedobom a csajomat a vízbe' dologgal. Egy kicsit már elegem van belőle.
- Nekem tetszett.- jött oda Louis és megveregedte Niall vállát.
- Nekem is.- szólt oda Hazza mire mindenki nevetni kezdett.
- Na gyere, kihúzlak. - ajánlotta fel a segítségét Niall. Nem akartam berántani a vízbe, mert az már elég régi trükk, inkább jó szorosan megöleltem és beletörölköztem így ő is csúron víz lett.
- Huh Niall, Em rádizgult. - mondta röhögve Zayn.
- Zayn, ne adj nekik tanácsokat! - nézett csúnyán Harry Zayn-re mivel még is csak én vagyok a kis húgocskája akit meg kell védeni.
- Nyugi Hazza nem lesz semmi baj! - nyugtatgatta Lily.
- Hát én már bármit el tudok képzelni. - mondta flegmán Perrie és bement a házba. Zayn nem értett semmit ezért csak megrázta a fejét és utána ment.
- Emberek, mikor eszünk? Mert nagyon éhes vagyok.- kérdezte Niall.
- Te mikor nem? - kérdezte nyávogósan April.
- Na gyere csinálok neked! - húztam Niallt az ajtó felé.
- Nem majd én! - jött oda April és kihúzta Niall kezét az enyémből. Én csak néztem Aprile aki már be is ment a házba.
- Vigyázz rá! - jött mellém Lily.
- Te meg  tiedre! - mutattam Nicolára és Harryre akik épp röhögtek valamin. Lilynek egyből lehervadt az arcáról a mosoly.- Na gyere együnk valamit! - bementünk a konyhába ahol April Niallnak csinált melegszendvicset. Mi Lilyvel csak egy tál műzlet ettünk tejjel és már fel is mentünk az emeletre.

*Lily szemszöge*

Elég sokat beszélgettünk Emmával. Valahogy már nagyon régen csináltunk ilyen csajos beszélgetést, de nekem ez már nagyon hiányzott. Kibeszéltük Perriet és Zaynt meg még egy csomó embert. Már elég sok ideje lehettünk a szobába, mert megcsörrent Em telefonja és már láttam, hogy 3 óra van. Egy ideig ültem a Emma mellett, de aztán jeleztem kézjelekkel, hogy lemegyek megkeresni a többieket. Elhaladtam Zaynék szóbája elött ahonnan üvöltözést hallottam.
- Jobban szereted azt a ribancot mint engem igaz? - kérdezte kicsit hangos hangerővel Perrie.
- Ne nevezd őt így! - mondta mérgesen Zayn.
- Akkor minek nevezzem? Tudod mit? Leszarlak mindkettőtőket! - jött ki a szobából Perrie. Lesietett a lépcsőn és csak egy ajtócsapást hallottam. Nem tudtam mi történt, de ki akartam deríteni.
- Bejöhetek? - kopogtam.
- Gyere! - mondta szomorúan Zayn.- Hallottad?
- Hát nem volt nehéz nem hallani. De egyébként igazat mondott és tényleg szereted Emmát?- kérdeztem és Zaynre néztem. Elöszőr csak egy percig bámúlta a földet, aztán megszólalt.
- Tudod az az este amikor megcsókoltuk egymást az számomra felejthetetlen élmény volt. Mindíg próbáltam elfelejteni, de nem ment. Amikor Perrire nézek mindig bűntudatom van amiatt, hogy nem is igazából szeretem. Őt sokkal jobban szeretem barátként. De ha Emmára nézek, akkor csak arra tudok gondolni, hogy milyen szerencsés Niall, hogy megkapta.- fejezte be monológját.
- Hát, ha te így érzel, akkor ezt tiszletben tartom. De szerintem ezt elöbb Perrinek kellett volna elmondanod.- néztem a szemébe.
- Tudom. De megteszed nekem, hogy ez köztünk marad? - kérdezte.
- Persze. Lakat a számon. - mosolyogtam és kimentem a folyósóra, ahol épp Harry jött velem szembe.
- Hello Szépség? Hova hova? - kérdezte perverz mosolyával.
- Hozzád.- csókoltam meg mire elvigyorodott és berontott csókunk közbe a szobájába. Lerakott az ágyra és nyakamat kezdte csókolgatni aminek nem tudtam ellenélni. Pólóját levette magáról majd a sajátomtól is megszabadított.
- Készen állsz? - kérdezte mire én csak egy bólintással válaszoltam. Ez volt Harryvel a legcsodálatosabb de első alkalmam.