10. rész Hosszú nap

Louissal való beszélgetésem után lementem a többiekhez akik valami filmet néztek. Csatlakoztam hozzájuk,de annyira nem tudtam a filmre figyelni Louis hülyeségei vagy April vihogása miatt. A film végénél egyszer megszólalt a telefonja. Kiment a kertbe és ott telefonált. 10 perc múlca viszajött és nyávogós hangján megszólalt.
- Van egy nagyon jó hírem.- mondta és itt egy kis szünetet tartott.- Vasárnapig itt marodok veletek.- én a többiekre néztem akiket annyira nem zavart a dolog de Harry arcán láttam egy kis félelmet.
- De ma még csak szerda van.- mondtam csalódottan, de ezt April nem vette észre.
- Ugye milyen jó?- üvöltötte és szorosan magához ölelt. Én nem öleltem vissza, de ez őt nem nagyon zavarta.
- Harry, családi gyűlés, most!-  parancsoltam rá és a lépcső felé mutattam, hogy menjünk fel. Ő vette az adást és jött mögöttem a lépcsőn.
Bementem a szobájába és leültem az ágyára. Ő ugyan ezt tette.
- Valamit ki kéne találni, hogy ne maradjon itt.- tanácsoltam.
- Jaj hagyjad már! Pár napot csak kibírunk. És amúgy is anyira nem vészes a csaj. Mostanában tök jó fej.
-Mi van Harry? Nem emlékszel, hogy kiskorunkban amikor mentünk hozzájuk inkább kint maradtunk a kocsiba amíg anyuék bennt voltak most meg azt mondod, hogy nem vészes? Harry én nem ismerlek.
- Inkább én nem ismerlek. Mióta lettél te ilyen hisztis csitri? Neked semmi nem jó. Smárolsz az egyik legjobb haverommal akinek van barátnője. Oké ezt még elnézem neked, de azt, hogy itt sírsz Niall karjába és sajnáltatod magad, bocs Em, de szerintem én nem ismerek rád.
- Mondja ezt az aki jár a legjobb barátnőmmel és ezt nem képes nekem elmondani.- rácsaptam az ajtaját és berohantam a szobámba. Hogy mondhat ilyet a saját bátyám? Én nem nézem hülyének Niallt és már Zayn-éktől is bocsánatot kértem. Tudom elszóltam magam róla és Lily-ről, de jobb dologgal nem tudtam visszavágni. Dühösen lerohantam és kiléptem az ajtón. Direkt nem figyeltem a többieket akik nézték a düh kitörésemet.

*Harry szemszöge*

Én csak álltam az ajtóm elött, mint valami hülye és próbáltam megemészteni Emma utolsó mondatát. Vajon honnan tudhat rólunk? Lily-vel megbeszéltük, hogy nem mondjuk el senkinek és én bízok benne. De akkor honnan tudhatja? Lehet, hogy Lily még is elmonda? De akkor mi volt az a mondata, hogy nem képes elmondani neki. Ezen gondolkoztam amikor valaki kopogott.
- Harry bejöhetek?- kérdezte Lily.
- Persze, gyere!- mondtam. Bejött a szobába és leült mellém.
- Mi történt Emmával?- kérdezte, de én csak a földet bámultam.
- Összevesztünk.- feleltem egyszerűen.
- Bővebben?- kérdezte, de én nem válaszoltam csak a földet néztem továbbra is.- Harry nekem elmondhatod!- államnál fogva felemelte a fejemet így kénytelen voltam gyönyörű szemébe nézni.
- Lily tud kettőnkről.- mondtam kissé idegesen.
- Mi? Még is honnan?- kérdezte aggódóan.
- Fogalmam sincs.
- Utána megyek!
- Miért elment?- kérdeztem meglepedten.
- Igen kirohant, de utána megyek.
- Hozd haza és beszélj a fejével!- mondtam és közelebb húztam magamhoz, hogy meg tudjam csókolni.- Szeretlek!-suttogtam.
- Én is.- felelte mosolyogva.Lementünk a lépcsőn. Én a fiúkhoz ültem tv-zni, Lily meg felvette a cipőjét.
- Te meg hova mész?- kérdezte a konyhából kilépő Niall Lily-től.
- Megkeresem Emmát.
- Mért hol van?- kérdezte idegesen.
- Összeveszett Hazzával és elrohant.- vázolta fel a helyzetet Lily.
- Megyek veled!- mondta Niall ellenmondást nem tűrő hangon.
- Nem Niall, ezt én csesztem el ezt nekem kell helyrehozni.- mondta Lily. De Niall még most sem adta fel.
- Akkor legalább had vigyelek el kocsival vagy valami!
- Miért fontos ennyire neked Emma?- szólt bele a vitába Zayn.
- Ajj basszus nem elég egyértelmű? Niall szereti Emmát és Em is szereti őt. Láttam, hogy megy Niall együtt aludni Emmához és...- a mondatot nem tudta befejezni Louis, mert Niall a szavába vágott.
- Egyáltalán nem biztos, hogy ő is szeret engem.
- Szeret téged!- mondta sóhajtva Lily és kilépett az ajtón.

*Emma szemszöge*

A közeli parkba mentem kiszellősztetni a fejemet. Harryvel mindig idejártunk kiskonkban. Amikor leültem egy padra megszólalt a telefonom. A képernyőn Lily neve állt. Elöszőr nem akartam felvenni, de utána meggondoltam magam.
- Hol vagy?- üvöltött bele a telefonba.
- Mit érdekel az téged?- feleltem flegmán.
- Emma Styles! Ne merj nekem makacskodni, indulj el ahol vagy és told a seggedet a kisházhoz!- és letette a telefont. A kisházhoz mentem amit még Lily bátya épített tavaly. 10 perc múlva odaértem és Lily már a padon ült.
- Miért hívtál?- kérdeztem.
- Hogy miért? Ez most komoly kérdés? Emma csak szó nélkül eltűntél és mindenki aggódott érted.- mint ha meg sem halottam volna amit mondott másról kezdtem el beszélni.
- Mióta jártok Harryvel?
- Tudod a bulin nem csak te csináltál hülyeséget. Én össze jöttem Harryvel.- felelte egy kis szünetet hagyva a két mondat között.
- És miért nem mondtad el? A legjobb barátnőd vagyok. Ráadásul ő a bátyam.
- Em, én el akartam mondani csak egy kis idő kellett.
- Idő?! Én mindent el szoktam neked mondani.
- Jó. Válaszolj egy kérdésre! Mi van közted és Niall közt?
- Semmi vagy is párszor megcsókolt meg aludtunk már együtt, de nem járunk.
- Emma Niall szeret téged. Bármit meg tenne érted. Most is szíve szerint utánad jött volna, de nem engedtem neki.
- Tényleg?
- Igen Emma.- magamhoz húztam és megöleltem.- Na gyere menjünk haza!
- Várj csak még egy kérdés!- megálltam és a szemébe néztem.- Tényleg szereted Harryt?
- Mindennél jobban.- mondta és elpirult.
- Amikor hazaértünk Harry ült egyedül a kanapén és tv-t nézett. Amikor meglátta, hogy megjöttünk oda jött hozzánk és megölelt.
- Emma sajnálom azt amiket mondtam.
- Nem én sajnálom! Ti vagytok azok akiket a legjobban szeretek és csak örülni tudok nektek.- öleltem meg mindkettőjüket.- Niall merre van?
- Szerintem a szobájában.- mondta Hazza.
Felmentem a lépcsőn és egyenesen Niall szobája felé mentem. Kopogtam és benyítottam hozzá. Niall az ágyon ült és a telefonját nyomkodta. Amikor meglátott felállt és rám nézett. Én nem mondtam semmit csak odarohantam hozzá és megöleltem. Éreztem, hogy kicsit meglepődött, de utána viszonozta ölelésemet.
- Niall mondhatok valamit?
- Persze, bármit!
- Szeretlek!- amint kimondtam ezt a szót arcomat az övé felé fordította és jó hosszan megcsókolt.
- Én is szeretlek.- mosolygott.
Még kicsit beszélgettünk, de utána Niall mellkasán elnyomott az álom.