9. rész Nem várt személy

Hát ez a számomra nem kedves személy nem volt más mint, April az unkahúgom. Egyszerűen gyülölőm ezt a csajt. Tudom nem szép ilyet mondani a saját rokonomra, de hát én rühellem őt. A 16 évével, festetett szőke hajával és nyávogásával az őrületbe tud kergetni. Amióta Harry híres lett azóta April mindig azzal dicsekedig, hogy az ő unoka batya egy hatalmas nagy sztár. Na, de térjünk vissza a jelenbe. Ott állt elöttem teljes életnagyságban. Én gondterhelten Niallra néztem aki szokásához híven csak mosolygott mire én megforgattam szemeimet. Már épp be akartam menni az ajtón, amikor Mrs. Szőke (April) a nyakamba ugrott.
- Szia, Emma.- sipákolta a fülembe.
- Szia April.- mondtam tettetett boldogsággal. Már egy perce csak szorított magához amikor megszólalt.
- Jaj mit álltok ott kint? Gyertek nyugodtan be!
- De kedves vagy! Kösz, hogy beengedsz a saját házamba.- mondtam flegmán. Erre a mondatomra Harry felröhögött, aki idő közben April mellé állt. Én csak alréb löktem Mrs. Szőkeséget és beléptem a házba.
- Mi a kaja?- kérdezte nem más mint persze Niall.
- Nem előbb ettél?- kérdezte Liam.
- Nem, mert letámadtak minket a fotósok ezért elmenekültünk.- magyarázte Niall.
- Óoo szegény Niall már több mint 3 órája nem evett semmit.- mondtam tettetett aggodallommal mire ő csúnyán nézett rám.
- Héj ez nem vicces! Lemegy a vércukrom.- védte meg magát.
- Persze-persze.- hagytam rá és felrohantam a szobámba. Leültem a laptopomhoz és felmentem twitterre, amikor egy kéz karolta át a derekamat. Egyből mégéreztem jellegzetes finom illatát és elmosolyodtam.
- Kopogni nem szoktál, drága Niall?- kérdeztem nevetve.
- Hupsz. Elfelejtettem.- mondta azzal a cuki ír akcentusával és sunyi mosolyával.
- Na majd én megtanítalak!- kacsintottam rá és egy puszit akartam nyomni az arcára csak, hogy ő elfordította a fejét és szájara ment.- Na ezt most megbánod.- mondtam és hozzám egy legközelebb lévő tárgyal fejbe ütöttem ami jelen esetben egy füzet volt.
- Héj ez fájt! Kérek gyógypuszit!- mondta akaratosan.
- Na arról álmodozz Horan!- mondtam és becsaptam magam mögött az ajtót. Le akartam menni a többiekhez, de Harry szobájából beszélgetést hallottam pontosabban Lily és Harry hangját. Oda lopakodtam az ajtóhóz és a kis résen belestem.
- Mi van ha rájönnek a többiek?- kérdezte Lily.
- Semmi nem lesz. Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek!- mondta Harry és MEGCSOKÓLTA Lilyt. Azt hittem rosszul látok. Harry és Lily? A két ember akit legjobban szeretek. De vajon mióta vannak együtt és Lily miért nem mondta el nekem? Gondolatmenetemet egy ajtónyitás szakította meg. Louist pillantottam meg aki szintén engem nézett. Gyorsan úgy csináltam mintha nem álltam volna Harryéknél ezért visszaindultam a szobám felé csak, hogy Lou berántott a vendégszobába ahol ő és Zayn aludtak együtt.
- Mi van közted és Niall közt?- kérdezte úgy mintha ő lenne Sherlock.
- Őő semmi. Miért mi lenne?
- Emma egész nap rólad beszél és múltkor láttam, hogy fogtátok egymás kezét és tegnap egész véletlenül mentem este wc-re és láttam, hogy Niall megy be a szobádba. Szóval újra megkérdezem mi van Niall és közted?- úgy éreztem magam mint valami kihallgatáson, de nem mondhattam el neki az igazságot.
- Igen Louis, múltkor véletlenül fogta a meg a kezemet és tegnap este csak visszaadta a telefonomat amit odaadtam neki.- Louis úgy nézett rám mint valami hülyére.
- Hát kikérem magamnak ezt a hangnemet. És kicsi lány mi még számolunk.- nézett rám tettettett felháborodottsággal és ágyáról felvett egy kitömött galambot.- És ha most megbocsájtasz, Kevinnel távozunk.- vállára felvette a galambot és kilépett az ajtón. Hát valahogy úgy érzem én már Louison nem tudok meglepődni.