7. rész Felejthetetlen nap

Reggel arra ébredtem, hogy valaki átkarolja a derekamat én meg szorosan szorítom őt magamhoz. Felnéztem, hogy vajon ki lehet az. Niall feküdt mellettem. Éreztem lassú szívverését és, hogy milyen aranyos szuszog. Annyira jó érzés volt mellette feküdni ezért ráhajtottam fejemet a mellkasára. Szerintem ezt megérezte és elkezdett mozgolódni. Felnéztem az arcára és láttam, hogy mosolyog.
- Jó reggelt.- mondtam neki miközben még mindig rá néztem.- Hogy hogy itt aludtál?
- Tudod este beszélgettünk és csak azt vettem észre, hogy elaludtál mellettem ezért melléd feküdtem és engem is elnyomott az álom. De baj, hogy itt aludtam? Mert én úgy láttam, hogy különösen élvezted a helyzetet.- mondta fülig érő mosollyal.
- De, hogy baj. Mondjuk hallottam az este, hogy horkoltál ami egy kicsit zavart.- húztam az agyát.

- Na igen most találj ki valami kifogást.- én erre csak úgy válaszoltam, hogy neki vágtam a saját párnámat. Ezzel egy ideig elvoltunk ugyan is ő is elkezdett püfölni és csikizni. Én már sírtam a röhögéstől.
- Niall nem kapok levegőt. Hagyd abba.- mondtam nevetve. Ő abba hagyta a csikizést és a két csuklómat lefogta és az ágyhoz nyomta.
- Abba hagyom ha csinálsz nekem reggelit mert éhen halok.
- Csinálok.- adtam meg magam.- De egy feltétellel.
- Halljuk.
- El jössz velem találkozni Perrie-vel.- néztem mélyen a szemébe.
- El megyek.- amint kimondta a nyakába ugrottam és magamhoz öleltem.
- Köszönöm. Imádlak.- ujjongtam.- Na menj ki fel akarok öltözni.
- Muszáj kimennem? Előttem nem tudsz öltözni?- nézett rám boci szemekkel.
- Te egyre jobban hasonlítasz Harry-re.- mondtam nevetve és kilöktem az ajtómon. És csak ez után esett le, hogy mi történt. Egy ágyba aludtam Niallal. Úristen legszivesebben megöleltem volna az egész világot. Gyorsan kisminkeltem magam és felöltöztem.

Ránéztem az órára már 12 óra volt. Lerohantam Niall-hoz, hogy azért még se haljon éhen. A kanapén ült és tv-t nézett.
- Na mi van még sem vagy annyira éhes?- huppantam le mellé a kanapéra mire ő átkarolta a derekamat.
- De, hogy nem csak téged vártalak.- nézett mélyen a szemembe és magához húzott.
- Melegszendvics jó lesz?- kérdeztem.
- Persze. Csak gyorsan csináld mert már nagyon éhes vagyok.
Feltápászkodtam a kanapéról és elkezdtem csinálni a kaját. Idő közben Niall oda jött állítása szerint tanulmányozni, hogy hogy csinálom a melegszendvicset.
- Parancsolj!- adtam oda neki egy tálat amin 8 db (!!!) melegszendvics volt. Én csak 3 db-ot ettem gondoltam maradjon a többi fiúnak is majd ha felkelnek.
Niall rekord idő alatt megette. Kb olyan 10 perc alatt.
- Köszönöm. Nagyon finom volt.- ment ki a pulthoz és elmosni a tálját.
- Nincs mit. Szerintem is.- mosolyogtam rá.
- Jó reggelt!- hallottam meg Louis hangját a lépcsőről.- Mi a kaja?
- Melegszendvics.- mondtuk egyszerre Niallal amitől egymásra mosolyogtunk.
- Emma, mivel vett rá téged, hogy csinálj neki kaját?- kérdezte Louis.
- Az lényegtelen.- legyintettem.
- Ti nagyon gyanusak vagytok ma nekem.
- Aha..-néztem rá Louisra.
- Mikor indulunk?- kérdezte Niall teli szájjal ugyan is egy műzlit evett.
- Most. Öltözz gyorsan.- sürgettem.
- Hé héj héj. Hova mentek?- kérdezte Harry aki pont ekkor jött le a lépcsőről.
- Vásárolni.- vágtam rá reflexből, mert nem akartam, hogy tudják hová megyek.
Nagy nehezen elindultunk. Nagyon izgultam már a találkozás miatt.
- Csak nyugi.- mosolygott rám Niall és megfogta a kezem. De nem rendesen hanem az újjait az enyémre kulcsolta. Szerencsére közel van hozzánk a kávézó így hamar oda értünk. Már az ablakból kiszúrtam Perriet. Ahogy beértünk az ajtón Niall szorosabban fogta a kezemet. Leültem Perrie elé ő meg meglepetten nézett ránk.
- Ti jártok?
- Igen.- vágta rá Niall én meg furán néztem rá.
- Mióta?
- A buli elött jöttünk össze egy nappal.- most már értettem Niall csak meg akar védeni.
- Pontosan.- helyeseltem.
- És te meg tudsz bocsájtani ennek, hogy smárolt szinte a legjobb barátoddal?- kérdezte flegmán Perrie Niallt.
- Igen mivel ivott és ez velem is megtörténhetett volna. És te is megbocsájthatnál Zayn-nek.- húzott közelebb magához Niall és átkarolta a derekamat.
- Figyelj bocsánatot szeretnék kérni. Hülyeséget csináltunk Zayn-nel és ezt meg is bántam. Nagyon ki van az miatt, hogy nem beszéltek, mert ő mindennél jobban szeret téged. Kérlek bocsáss meg neki.- mondtam kérlelően Perrie-nek. Egy percig gondolkozott aztán megszólalt.
- Jó megbocsájtok neki, de ezek után ne számíts arra, hogy öribarik leszünk.- mondta és kiment a kávézóból.
Boldogan Niallra néztem aki mosolygott.
- Nagyon köszönöm.- öleltem meg. Már el akartam engedni amikor hirtelen vissza húzott és megcsókólt.
Annyira jó érzés volt. Talán életem egyik legjobb érzése. Amikor ajkát elvette az enyémről mélyen a szemembe nézett.
- Igazán nincs mit.- mondta sunyi vigyorral és újból megfogta a kezem.
Gyorsan elmentünk még vásárolni mivel azt mondtam Harry-nek, hogy oda megyünk. Amikor haza értünk már mindenki aludt. Felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra.
- Ma is itt aludhatok?- kérdezte kedvesen.
- Amikor csak akarsz.- kacsintottam rá.
Mind a ketten elmentünk fürdeni és lefeküdtünk aludni. Én már majd nem aludtam amikor Niall elkezdett ficánkolni.
- Niall alszol?- kérdeztem.
- Nem. Jó éjt puszit akarok.- mondta és felém fordult. Adtam egy puszit az arcára és elfordultam.- Nem ilyet.- visszafordultam és felhúzott szemöldökkel néztem rá.- Ilyet akarok.- húzott magához és megcsókólt.
- Na most már tudsz aludni? - kérdeztem.
- Most már igen.
Ugyan úgy aludtunk mint tegnap. Ő átkarolta a derekamat én meg a mellkasára feküdtem.