9. rész Nem várt személy

Hát ez a számomra nem kedves személy nem volt más mint, April az unkahúgom. Egyszerűen gyülölőm ezt a csajt. Tudom nem szép ilyet mondani a saját rokonomra, de hát én rühellem őt. A 16 évével, festetett szőke hajával és nyávogásával az őrületbe tud kergetni. Amióta Harry híres lett azóta April mindig azzal dicsekedig, hogy az ő unoka batya egy hatalmas nagy sztár. Na, de térjünk vissza a jelenbe. Ott állt elöttem teljes életnagyságban. Én gondterhelten Niallra néztem aki szokásához híven csak mosolygott mire én megforgattam szemeimet. Már épp be akartam menni az ajtón, amikor Mrs. Szőke (April) a nyakamba ugrott.
- Szia, Emma.- sipákolta a fülembe.
- Szia April.- mondtam tettetett boldogsággal. Már egy perce csak szorított magához amikor megszólalt.
- Jaj mit álltok ott kint? Gyertek nyugodtan be!
- De kedves vagy! Kösz, hogy beengedsz a saját házamba.- mondtam flegmán. Erre a mondatomra Harry felröhögött, aki idő közben April mellé állt. Én csak alréb löktem Mrs. Szőkeséget és beléptem a házba.
- Mi a kaja?- kérdezte nem más mint persze Niall.
- Nem előbb ettél?- kérdezte Liam.
- Nem, mert letámadtak minket a fotósok ezért elmenekültünk.- magyarázte Niall.
- Óoo szegény Niall már több mint 3 órája nem evett semmit.- mondtam tettetett aggodallommal mire ő csúnyán nézett rám.
- Héj ez nem vicces! Lemegy a vércukrom.- védte meg magát.
- Persze-persze.- hagytam rá és felrohantam a szobámba. Leültem a laptopomhoz és felmentem twitterre, amikor egy kéz karolta át a derekamat. Egyből mégéreztem jellegzetes finom illatát és elmosolyodtam.
- Kopogni nem szoktál, drága Niall?- kérdeztem nevetve.
- Hupsz. Elfelejtettem.- mondta azzal a cuki ír akcentusával és sunyi mosolyával.
- Na majd én megtanítalak!- kacsintottam rá és egy puszit akartam nyomni az arcára csak, hogy ő elfordította a fejét és szájara ment.- Na ezt most megbánod.- mondtam és hozzám egy legközelebb lévő tárgyal fejbe ütöttem ami jelen esetben egy füzet volt.
- Héj ez fájt! Kérek gyógypuszit!- mondta akaratosan.
- Na arról álmodozz Horan!- mondtam és becsaptam magam mögött az ajtót. Le akartam menni a többiekhez, de Harry szobájából beszélgetést hallottam pontosabban Lily és Harry hangját. Oda lopakodtam az ajtóhóz és a kis résen belestem.
- Mi van ha rájönnek a többiek?- kérdezte Lily.
- Semmi nem lesz. Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek!- mondta Harry és MEGCSOKÓLTA Lilyt. Azt hittem rosszul látok. Harry és Lily? A két ember akit legjobban szeretek. De vajon mióta vannak együtt és Lily miért nem mondta el nekem? Gondolatmenetemet egy ajtónyitás szakította meg. Louist pillantottam meg aki szintén engem nézett. Gyorsan úgy csináltam mintha nem álltam volna Harryéknél ezért visszaindultam a szobám felé csak, hogy Lou berántott a vendégszobába ahol ő és Zayn aludtak együtt.
- Mi van közted és Niall közt?- kérdezte úgy mintha ő lenne Sherlock.
- Őő semmi. Miért mi lenne?
- Emma egész nap rólad beszél és múltkor láttam, hogy fogtátok egymás kezét és tegnap egész véletlenül mentem este wc-re és láttam, hogy Niall megy be a szobádba. Szóval újra megkérdezem mi van Niall és közted?- úgy éreztem magam mint valami kihallgatáson, de nem mondhattam el neki az igazságot.
- Igen Louis, múltkor véletlenül fogta a meg a kezemet és tegnap este csak visszaadta a telefonomat amit odaadtam neki.- Louis úgy nézett rám mint valami hülyére.
- Hát kikérem magamnak ezt a hangnemet. És kicsi lány mi még számolunk.- nézett rám tettettett felháborodottsággal és ágyáról felvett egy kitömött galambot.- És ha most megbocsájtasz, Kevinnel távozunk.- vállára felvette a galambot és kilépett az ajtón. Hát valahogy úgy érzem én már Louison nem tudok meglepődni.

8. rész Éhesek vagyunk

Reggel arra ébredtem, hogy egyedül fekszek az ágyban. Ránéztem az órára 9 óra volt. Gondoltam felhívom Lilyt, mert már úgy is rég beszéltünk. Elkezdtem hívni, de ő ki volt kapcsolva. Bekapcsoltam a laptopomat és felnéztem facebook-ra hogy fent van-e. Fent volt. Rá is írtam.

Emma üzenete: Szia! Nem jössz ma át?
Lily üzenete: De. Fél óra múlva ott vagyok. Szia.
Emma üzenete: Szia.

Gondoltam ha fél óra múlva lesz itt akkor gyorsan elkészülök. Felöltöztem és még volt egy kis időm ezért felmentem twittere. Már vagy 10 perce gépeztem amikor valaki kopogott.
- Emma!- hallottam meg Lily hangját. Gyorsan az ajtómhoz rohantam és megöleltem őt.
- Basszus olyan rég láttalak!
- Én is téged! Amúgy mért vagy itt fent? Mindenki lent van.-mosolygott rám és megfogta  a kezemet és levezettet. Amikor leértünk különös látvány fogadott. Mindenki a tv előtt ült és bámulta azt.
- Mit néztek?- kérdeztem kicsit hirtelen mert a fiúk megijedtek és rémülten rám néztek.
- Semmit. Nem érdekes.- mondta Hazza és gyorsan kikapcsolta a tv-t. Túl gyorsan. Ez egy kicsit furcsa volt.
- Ki kajás? Mert én nagyon.- kérdezte Niall.
- Én!- felelték egyszerre a fiúk.
- Menjünk Nando's-ba.- övőltötte Niall.
- Ne már! -mondta egyszerre a négy fiú.
- Niall én elmegyek veled.- mondtam.
- Harry bírom a húgod.- kacsintott egyet a bátyámra és szorosan megölelt.- Na de induljunk mert éhen halok!- szó szerint kirántott az ajtón és elkezdett futni.
- Niall várj már meg! Most nagyon nincs kedvem futni!- amint kimondtam ezt a mondatot ő odajött hozzám belenézett a szemembe és a hátára dobott. Mindenre számítottam kivéve erre.- Ne, tegyél le!- üvöltöttem és a hátát ütögettem.
- Inkább futsz?- kérdezte a hangjából ítélve mosolyogva.
- Inkább.- letett a hátáról és az ujjait az enyémre kulcsolta. Én csak mosolyogtam ezen, de egy valamit nem értetem. Ha nem járunk akkor miért csinál ilyeneket? Egyáltalán miért engedem neki? Nem szabadna azt hinnie, hogy ilyen könnyen megkaphat, de valamiért nem akartam elengedni a kezét. Beértünk a Nando's-ba és egy csapat lány rohant felénk.
- Úristen az ott Niall Horan és Emma Styles.- sikította egy lelkes rajongó amitől beszakadt a dobhártyám.
- Szerintem menjünk el innen.- suttogtam Niall-nak és kirohantunk.
- Na és most hova?- kérdezte lihegve, mert kicsit futnunk kellett, hogy lerázzuk a rajongókat.
- Szerintem menjünk haza.- tanácsoltam.
- Oké.- mosolygott.
Amikor haza értünk rájöttem, hogy voltam olyan ügyes, hogy nem hoztam kulcsot ezért csak reménykedtem, hogy Harry-ék még itthon legyenek. Becsöngettem és rá 2 percre egy számomra nem kívánatos személy nyitott ajtót.

7. rész Felejthetetlen nap

Reggel arra ébredtem, hogy valaki átkarolja a derekamat én meg szorosan szorítom őt magamhoz. Felnéztem, hogy vajon ki lehet az. Niall feküdt mellettem. Éreztem lassú szívverését és, hogy milyen aranyos szuszog. Annyira jó érzés volt mellette feküdni ezért ráhajtottam fejemet a mellkasára. Szerintem ezt megérezte és elkezdett mozgolódni. Felnéztem az arcára és láttam, hogy mosolyog.
- Jó reggelt.- mondtam neki miközben még mindig rá néztem.- Hogy hogy itt aludtál?
- Tudod este beszélgettünk és csak azt vettem észre, hogy elaludtál mellettem ezért melléd feküdtem és engem is elnyomott az álom. De baj, hogy itt aludtam? Mert én úgy láttam, hogy különösen élvezted a helyzetet.- mondta fülig érő mosollyal.
- De, hogy baj. Mondjuk hallottam az este, hogy horkoltál ami egy kicsit zavart.- húztam az agyát.

- Na igen most találj ki valami kifogást.- én erre csak úgy válaszoltam, hogy neki vágtam a saját párnámat. Ezzel egy ideig elvoltunk ugyan is ő is elkezdett püfölni és csikizni. Én már sírtam a röhögéstől.
- Niall nem kapok levegőt. Hagyd abba.- mondtam nevetve. Ő abba hagyta a csikizést és a két csuklómat lefogta és az ágyhoz nyomta.
- Abba hagyom ha csinálsz nekem reggelit mert éhen halok.
- Csinálok.- adtam meg magam.- De egy feltétellel.
- Halljuk.
- El jössz velem találkozni Perrie-vel.- néztem mélyen a szemébe.
- El megyek.- amint kimondta a nyakába ugrottam és magamhoz öleltem.
- Köszönöm. Imádlak.- ujjongtam.- Na menj ki fel akarok öltözni.
- Muszáj kimennem? Előttem nem tudsz öltözni?- nézett rám boci szemekkel.
- Te egyre jobban hasonlítasz Harry-re.- mondtam nevetve és kilöktem az ajtómon. És csak ez után esett le, hogy mi történt. Egy ágyba aludtam Niallal. Úristen legszivesebben megöleltem volna az egész világot. Gyorsan kisminkeltem magam és felöltöztem.

Ránéztem az órára már 12 óra volt. Lerohantam Niall-hoz, hogy azért még se haljon éhen. A kanapén ült és tv-t nézett.
- Na mi van még sem vagy annyira éhes?- huppantam le mellé a kanapéra mire ő átkarolta a derekamat.
- De, hogy nem csak téged vártalak.- nézett mélyen a szemembe és magához húzott.
- Melegszendvics jó lesz?- kérdeztem.
- Persze. Csak gyorsan csináld mert már nagyon éhes vagyok.
Feltápászkodtam a kanapéról és elkezdtem csinálni a kaját. Idő közben Niall oda jött állítása szerint tanulmányozni, hogy hogy csinálom a melegszendvicset.
- Parancsolj!- adtam oda neki egy tálat amin 8 db (!!!) melegszendvics volt. Én csak 3 db-ot ettem gondoltam maradjon a többi fiúnak is majd ha felkelnek.
Niall rekord idő alatt megette. Kb olyan 10 perc alatt.
- Köszönöm. Nagyon finom volt.- ment ki a pulthoz és elmosni a tálját.
- Nincs mit. Szerintem is.- mosolyogtam rá.
- Jó reggelt!- hallottam meg Louis hangját a lépcsőről.- Mi a kaja?
- Melegszendvics.- mondtuk egyszerre Niallal amitől egymásra mosolyogtunk.
- Emma, mivel vett rá téged, hogy csinálj neki kaját?- kérdezte Louis.
- Az lényegtelen.- legyintettem.
- Ti nagyon gyanusak vagytok ma nekem.
- Aha..-néztem rá Louisra.
- Mikor indulunk?- kérdezte Niall teli szájjal ugyan is egy műzlit evett.
- Most. Öltözz gyorsan.- sürgettem.
- Hé héj héj. Hova mentek?- kérdezte Harry aki pont ekkor jött le a lépcsőről.
- Vásárolni.- vágtam rá reflexből, mert nem akartam, hogy tudják hová megyek.
Nagy nehezen elindultunk. Nagyon izgultam már a találkozás miatt.
- Csak nyugi.- mosolygott rám Niall és megfogta a kezem. De nem rendesen hanem az újjait az enyémre kulcsolta. Szerencsére közel van hozzánk a kávézó így hamar oda értünk. Már az ablakból kiszúrtam Perriet. Ahogy beértünk az ajtón Niall szorosabban fogta a kezemet. Leültem Perrie elé ő meg meglepetten nézett ránk.
- Ti jártok?
- Igen.- vágta rá Niall én meg furán néztem rá.
- Mióta?
- A buli elött jöttünk össze egy nappal.- most már értettem Niall csak meg akar védeni.
- Pontosan.- helyeseltem.
- És te meg tudsz bocsájtani ennek, hogy smárolt szinte a legjobb barátoddal?- kérdezte flegmán Perrie Niallt.
- Igen mivel ivott és ez velem is megtörténhetett volna. És te is megbocsájthatnál Zayn-nek.- húzott közelebb magához Niall és átkarolta a derekamat.
- Figyelj bocsánatot szeretnék kérni. Hülyeséget csináltunk Zayn-nel és ezt meg is bántam. Nagyon ki van az miatt, hogy nem beszéltek, mert ő mindennél jobban szeret téged. Kérlek bocsáss meg neki.- mondtam kérlelően Perrie-nek. Egy percig gondolkozott aztán megszólalt.
- Jó megbocsájtok neki, de ezek után ne számíts arra, hogy öribarik leszünk.- mondta és kiment a kávézóból.
Boldogan Niallra néztem aki mosolygott.
- Nagyon köszönöm.- öleltem meg. Már el akartam engedni amikor hirtelen vissza húzott és megcsókólt.
Annyira jó érzés volt. Talán életem egyik legjobb érzése. Amikor ajkát elvette az enyémről mélyen a szemembe nézett.
- Igazán nincs mit.- mondta sunyi vigyorral és újból megfogta a kezem.
Gyorsan elmentünk még vásárolni mivel azt mondtam Harry-nek, hogy oda megyünk. Amikor haza értünk már mindenki aludt. Felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra.
- Ma is itt aludhatok?- kérdezte kedvesen.
- Amikor csak akarsz.- kacsintottam rá.
Mind a ketten elmentünk fürdeni és lefeküdtünk aludni. Én már majd nem aludtam amikor Niall elkezdett ficánkolni.
- Niall alszol?- kérdeztem.
- Nem. Jó éjt puszit akarok.- mondta és felém fordult. Adtam egy puszit az arcára és elfordultam.- Nem ilyet.- visszafordultam és felhúzott szemöldökkel néztem rá.- Ilyet akarok.- húzott magához és megcsókólt.
- Na most már tudsz aludni? - kérdeztem.
- Most már igen.
Ugyan úgy aludtunk mint tegnap. Ő átkarolta a derekamat én meg a mellkasára feküdtem.

6. rész Hug

- És miért hívtál?- kérdeztem úgy mint ha nem tudnék semmiről.
- Szerintem tudod azt de inkább ez nem telefon téma. Holnap 3-kor találkozzunk a Starbucks-ban.- mondta flegma hangon.
- Rendben. Akkor holnap.- és letettem a telefont. Még egy ideid álltam a telefon mellett amikor valaki mellettem termett.
- Minden rendben?- kérdezte Niall.
- Hát nem teljesen.
- Mi a baj?- kérdezte aggódva.
- Hát az előbb Perrie hívott telefonon. És holnap találkozni akar velem.
- És ez mért baj? Perrie jó fej csaj.
- Niall tegnap megcsókoltam Zayn-t! Erről akar velem beszélni.- mondtam neki egy kicsit felemelt hanggal és már a sírás kerülgetett. Szerintem megérezte, hogy mindjárt sírni fogok ezért szorosan magához ölelt.

Most már nem bírtam ki könnyeim patakokban hullani kezdtek.
- Ne sírj majd kitalálunk valamit! Nem lesz semmi baj!- próbált nyugtatni és simogatta a hajamat.
- De én nem akarom, hogy szakítsanak Zayn-nel. És ha miattam szakítanának azt nem tudnám elviselni.- szipogtam.
- Nem fog senki senkivel szakítani.- eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Letörölte a könnyeimet és rám mosolygott.
- Köszönöm.- mondtam és újból megöleltem.
- Mit köszönsz?
- Mindent.- mondtam egyszerűen. Ő csak egy mosollyal válaszolt.
Visszamentünk a többiekhez akik érdeklődően ránk néztek.
- Emma te sírtál?- kérdezte döbbenten Harry. Én csak Niallra néztem akit Lou letámadott és félre hívta beszélni.
- Nem nem sírtam.- próbáltam egy vigyort az arcomra erőltetni. Nagy nehezen sikerült és szerintem hatásos lett.
- Akkor jó! Egyébként Lily keresett téged és üzeni, hogy elment.- mondta Harry.
- Oké majd felhívom.- legyintettem. Leültem Liam mellé tv-t nézni.- Liam mostanában olyan csendes vagy.
- Ha te mondod..-felelte flegmán. Én csak furcsán néztem rá.
- Neked meg mi bajod?- kérdeztem.
- Nekem semmi...
- Ja látom.- forgattam  a szemeimet.
A nap további részében csak vásárolni voltam Louis-val aki egész végig Niallről beszélt nekem. Nem nagyon értettem, hogy mért de kezd fura lenni a srác. Este gyorsan lefürödtem és elmentem aludni.
Már majd nem elaludtam, amikor valaki kopogott és utána benyitott. Niall volt az.
- Szia van kedved beszélgetni?- kérdezte mosolyogva.
- Hát az most jól esne.- mondtam kicsit fáradt hangon.
Szinte végig beszéltük az estét. Niall elkezdett valamit mesélni, de én elaludtam rajta. Nagyon örültem, hogy átjött beszélgetni.

5. rész Rossz előérzet

Reggel arra ébredtem, hogy nagyon fáj a fejem. Kinyitottam a szememet és nagyon megijedtem. Zayn mellettem feküdt az ágyamban. Ő még aludt. Nem akartam felébreszteni ezért halkan felkeltem és lementem a konyhába. Az asztalnál Harry ült egy tál melegszendvics felett eléggé másnapos fejjel. Ránéztem az órára. 8:00 volt.
- Jó reggelt.-mondtam és a fejemhez raktam a kezemet mert egy helyen élesen bele nyílalt a fájdalom.
- Neked is. Mondjuk én nem is aludtam.- mondta fáradt hangon.
- Hát nekem nem rémlik, hogy én mikor aludtam el. Meg mondjuk azt sem értem, hogy mért Zayn mellett keltem fel.
- A kocsiban elaludtál. Utána fel akartunk ébreszteni de nem keltél fel, ezért Niall meg Zayn felcipeltek a szobádba és gondolom Zayn ott aludt.
- Úristen ez azért durva.
- Nem ez nem durva. Inkább az durva, hogy tegnap Zaynnel smároltatok. És csak úgy megjegyzem van barátnője.- amikor Harry kimondta ezt a mondatot megállt bennem az ütő. Hogy lehettem ennyire hülye?  Még csak nem is tetszik Zayn. Én nem vagyok normális. Tudtam, hogy Zayn Perrie Edwardsal jár és én még is megcsókoltam. Éreztem, hogy ennek rossz vége lesz.
- Basszus mit tettem? Én nem akartam ezt. Soha nem akarnék Zaynnek rosszat.
- Jó reggelt!- mondta Zayn miközben lejött a lépcsőn.
- Zayn beszélhetünk négyszemközt?- kérdeztem félve.
- Persze.- Zaynnel kimentünk a kertbe a hintaágyunkra.- Miről akarsz beszélni?
- Ezt most komolyan kérdezed?
- Teljesen komolyan.- láttam Zayn arcán, hogy tényleg nem érti, hogy miről akarok mondani.
- Tudod tegnap olyan dolgot tettünk amit nem szabadott volna..
- Még is mit?- arcán döbbenetet láttam.
- Zayn tegnap megcsókoltál én meg visszacsókoltam nem emlékszel?
- Mi van?? Ez komoly? Basszus. Semmire nem emlékszek a tegnapból..Csak arra, hogy a te ágyadban keletem fel. De ugye nem feküdtünk le egymással?
- Hát remélem nem.
- Bazdmeg most mit fogok Perrienek mondani?
- Zayn én csak bocsánatot akartam kérni..és..- itt nem engedte, hogy befejezzem a mondatot.
- Nem kell bocsánatot kérned. Nem voltunk maguknál bármi történhetett volna. Már csak az a kérdés, hogy Perrie ezt el fogja-e hinni...
- Ha bármiben tudod segíteni csak szólj.- simítottam meg a karját.
Amikor visszamentem a házba Harry még mindig ott ült az asztalnál azzal a különbséggel, hogy most nézte a tv-t. Gyorsan felrohantam a szobámba és lefürödtem. Hihetetlenül jól esett a meleg víz. Gyorsan megszárítottam a hajamat és felöltöztem. Felvettem a kedvenc angol mintás pólómat és egy farmer shortot-ot egy fehér pulcsival.

A hajamat konytyba raktam. Már épp ki akartam menni a szobámból amikor Lily lépett be az ajtón. Ha jól láttam még a tegnapi ruhája volt rajta és a haja szanaszét állt.
- Jó reggelt!- mondtam neki.
- Neked is. Ugye nem baj ha lefürdök?
- Nem, de várj már hol aludtál? Azt hittem majd átjössz hozzám.
- Hozzád? Ha jól emlékszem Zaynnel aludtál. Tényleg van valami köztetek amiről tudnom kéne?
- Nem nincs semmi. Előbb beszéltük  meg a dolgokat.
- Ja akkor oké.- mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
Amikor lementem a lépcsőn már minden fiú az asztalnál ült kivéve Zayn-t.
- Mi van közted és Zayn közt?- kérdezte Louis.
- Semmi vagy is igaz, hogy tegnap kicsit elszabadult a hangulat, de ma már megbeszéltük a dolgokat szóval nincs semmi.- magyarázkodtam.
- Na Nialler mondtam én, hogy nincs semmi.- veregette meg Niall vállát Lou.
- Mi van?- kérdeztem furcsán.
- Majd később elmondom.- legyintett Louis.
- Na azt próbáld meg.- ütött Louis tarkójára Niall. Én mondjuk ebből az egészből nem sok mindent értettem de jól szórakoztam rajtuk. Gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset és elkezdtem enni a fiúkkal. Már épp ki akartam vinni a tányéromat a mosógatóhoz, amikor megcsörrent a telefonom. Ránéztem a képernyőre, hogy ki az de ismeretlen szám volt. Felvettem a telefont és beleszóltam.
- Igen?- kérdeztem.
- Emma Styles?- kérdezte valaki a vonal túlsó feléről.
- Igen én vagyok az. Ki beszél?
- Perrie Edwards vagyok.- amint kimondta a nevét nagyon megijedtem.

4. rész A buli

Nyolc óra körül Lilyvel elkezdtünk készülődni. Én adtam Lilynek ruhát, mert nem akart már haza menni. Elég sok időt töltöttünk azzal hogy mit vegyünk fel. Végül ez lett az eredmény:

Én ruhám

Lily ruhája

Miután kiválasztottuk a ruháinkat kisminkeltük magunkat. Hát mit is mondjak nem lett valami szolid smink. Még gyorsan kivasaltam a hajunkat és már le is mentünk a többiekhez.

- Na mehetünk?- kérdeztem.

- Még Louis meg Zayn készülődnek.- mondta Niall majd rám kacsintott mire én enyhén elvörösödtem. Már 10 perce vártunk amikor végre lejött a két fiú is. Nem azt szokták mondani, hogy a lányok készülődnek lassan? Hát ez az ő esetükben máshogy van.. Beültünk Zayn kocsijába és már indultunk is. Zayn gyorsan vezetett ezért kb 15 perc múlva ott is voltunk London egyik legnagyobb szórakozó helyén. Már kintről lehetett hallani a dübörgő zenét. Ahogy bementünk mindenki a bárpulthoz ment italt kérni. Szerintem közülünk már senki nem volt józan. Mindenki totál részeg lehetett. Ezen az estén annyit táncoltam mint még soha. Most is ezt tettem de valaki megfogta a csuklómat és magához húzott. Hirtelen azt sem tudtam mi történik.Már csak arra eszméltem fel hogy valaki megcsókol. Nem is csókolt lesmárolt. Eltoltam magamtól és megnéztem hogy még is ki ez. Zayn volt az. Gondoltam már úgy is mindegy én is megcsókoltam őt. Azt sem tudtam mit csinálok csak csináltam. Már vagy öt perce smároltunk amikor azt vettem észre, hogy Harry bámul engem.
- Ti meg mit csináltok?- kérdezte.
- Na ezt már én sem tudom. De nekem tetszett.- kacsintottam Zaynre. Ő megint megcsókolt. Nem tudom mért csináltam.
- Szerintem mennünk kéne már!- szólt Liam aki idő közben odajött hozzánk.
- Szerintem is.-mondtam és megindultam a kijárat felé, de majdnem elestem a sok piától, de szerencsére Zayn megfogta a kezemet. 
- Uristen köszi. Nem érzem valami stabilnak magam...
- Hát hidd el én sem.- mondta vigyorogva. A kocsiig kézen fogva mentünk. Én szorosan Zayn mellé ültem.
Nem telt bele sok idő de én már a kocsiba elaludtam, szóval innentől nem emlékszem semmire.  

                                                                                                                                                                                                                                      

3. rész Egy kis félreértés.

Louisval még beszélgettünk egy kicsit utána Harry bekopogott, hogy menjek le mert valaki keres engem.  Le mentem a lépcsőn és az ajtóhoz futottam ugyan is Lily állt ott. Gyorsan megöleltem és köszöntem neki.
- Szia hát te?- kérdeztem boldogan.
- Hát elégé unatkoztam otthon de amúgy most nem hozzád jöttem bocsi. De persze hozzád is csak más hívott.
- Mi van?
- Niall hívott azt mondta fontos.
- Niall?- vontam fel a fél szemöldökömet
- Igen, de hol van?
- Én nem tom keresd meg én addig eszek valamit.- hát Lilynek nem kellett kétszer mondani ő már kereste is. Bementem a konyhába és kinyitottam a hűtőt. Vettem ki belőle tésztát amit még anyu fözőtt. Be tettem a mikróba megmelegíteni. Amikor kiraktam az asztalra nagyon megijedtem. Niall ott ült az asztalnál a széken és kiskutyaszemekkel nézett rám.
- Jézusom te meg mit csinálsz itt? A frászt hoztad rám.
- Hát én csak..izé..éhes vagyok. Légyszi melegíts nekem.
- Jó. De mennyit szedjek?
- Sokat.
- Gyere ide és mutasd meg mennyit!- Niall oda jött és rátámaszkodott a pultra. Én szedtem neki egy szerintem nagy adagot és megkérdeztem, hogy elég-e.
- Te egy három éves kislánynak akarsz kaját adni vagy nekem?- kérdezte nevetve.
- Jól van na szedjél magadnak!- mondtam és nekem is mosolyra húzódott a szám. Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. Hátrafordultam Niallhoz aki csak szedte és szedte a tésztát.
- Ööö nem akarlak megzavarni de én nem nagyon tudok főzni és Harry se és anyukám azt mondta, hogy ez egy hétre a kajánk.
- Úúú bocsi de éhes vagyok majd veszek nektek valamit.
Amikor Niall végre leült falatozni úgy kezdett el enni mintha egy éve nem evett volna semmit. Mindig is tudtam hogy Niallnak nagy étvágya van de hogy ennyire. Csendes falatozásunkat Lily zavarta meg.
- Niall már mindenhol kerestelek! Mért hívtál?- kérdezte Lily idegesen.
- Nem én hívtalak Zayn hívott. Azt mondta, hogy hívjalak át.
- Istenem! De akkor mért nem ő hívott fel engem?
- Mit tudom én? Kérdezd meg tőle!
- Na de jó!- mormolta Lily és kiviharzott a konyhából.
- Ti most csak szívatjátok igaz?- kérdeztem Niallt.
- Hát ja. emlékszel amikor ezt veled is eljátszottuk?- kérdezte azzal a tipikus Niall nevetésével.
- Persze, hogy emlékszem. Végig kérdeztem mindenkit aztán kiderült hogy mind kamuztatok.
- Hát néha túl sok a szabad időnk.- kacsintott ránk.
- Na az biztos.
- Egyébként ma este megyünk bulizni a srácokkal. Nem akarsz jönni?
- Hát nem is tudom..
- Na gyere már! Légyzsi!- belenéztem abba a két gyönyörű szemébe mire ő megfogta a kezemet. Különösen élveztem ezt a jelenetet. Tök jó volt hogy könyörög nekem. Már épp mondani akartam valamit amikor Louis lépett be a konyhába.
- Uristen! Bocsi nem akartam megzavarni semmit.
Niall gyorsan elengedte a kezemet én meg elpirultam de nagyon. Ha jól láttam Niall is zavarban volt.
- Mit zavartál meg? Nem történt semmi.- makogtam valamit.
- Ja persze-persze. Én nem azt láttam. Na mind egy.- mondta azzal a huncut nézésével.
A nap további részében nem nagyon csináltam semmit csak vártam az esti bulizást. Lily közben leüvöltötte a fiúkat, hogy mért kellett ide rángatni őt, de szerencsére én megnyugtattam, hogy már velem is csinálták ezt. Megkérdeztem, hogy jön-e az este velünk és persze amint meghallotta, a buli szót egyből igent mondott. Lily imád bulizni. Szerintem ha nem menni semmikor suliba meg nem lenne más programja mindig bulizna. Hát igen ő a legjobb barátnőm!

2. rész Louis csak egy van!!

-Ez meg mi?- kérdezte Harry értetlenül.

- Nem tudom. Reggel lejöttem és itt volt. Szerintem anyáék rakták ide szóval nyissuk ki!- tanácsoltam.

Drága Emma és Harry!

Apátokkal ma reggel konferencia gyűlésre kellett mennünk Los Angeles-be. Ezt azért mondjuk most el, mert tegnap késő este hívtak minket és nem volt választásunk. Jövő hét kedden már otthon is leszünk veletek. Harry elvárom, hogy vigyázz Emmára. A ház a ti felelőségetek alatt van. Ne csináljatok semmi hülyeséget. Harry neked csütörtökön interjúd van nem felejsd el! Kaját csináltam nektek de nem hiszem, hogy kitart jövő hét keddig, ezért majd csináljatok magatoknak és menjetek vásásrolni!

                                                                                                             Szeretünk titeket : Anyu, Apu.

A levél elolvasása után a bátyámra néztem.

- Te is arra gondolsz amire én?- kérdeztem.

- Buli?

-Buli! Megyek megszervezem. De mikor legyen?

-Figyelj inkább én akarom szervezni mert te lehet hívnál őrült rajongókat is. És csak egy feltétellel lehet buli!

- Na mi az a feltétel apuci?- néztem rá boci szemekkel.

- Te takarítasz!

- Mi hagyjál már! Ketten szervezzük szóval te is takarítasz Harold!- förmedtem rá.

- A-a.- ingatta a fejét.

- Biztos, hogy nem fogok egyedül takarítani.

- Hívd át Lilyt.- mondta vigyorogva.

- Szemét vagy!- mondtam neki és felrohantam a szobámba. Már vagy 2 órája itt voltam, amikor valaki kopogott.

- Harry tűnj innen!- ordítottam. 

- És én zavarok?- hallottam kintről Louis hangját.

- Lou?

- Aha és hoztam répát is.

- Juj gyere be gyorsan már répa hiányom volt.- rohantam az ajtóhoz. Louis bejött én meg szorosan megöleltem.- Hogy hogy itt vagy?

- Hát tudod Hazza felhívott, hogy szabad a házatok és, hogy itt aludhatnánk egy csomó ideig.- magyarázta egy széles vigyor kíséretében. 

- Aha értem. Persze, hogy nekem nem szólt..

- Hát meglepetés!!- üvöltötte mire összeborzoltam a haját.

- Na hol az a répa?

- Csak egyet tudtam elhozni, mert Niall meg akarta enni. De őt megmentettem.

- Jaj köszönöm. De amúgy meddig maradtok?

- Hát még nem tudjuk lehet, hogy egy hetet ha persze megengeded.

- Még szép, hogy meg engedem. Csak majd hagyjatok aludni! Na de most le kell mennem kajálni mert éhen halok.

- Te Nialler 2 vagy.- én erre csak egy kacsintással válaszoltam.

1. rész Csak egy szokásos reggel..

Volt már olyan érzésed az életben, hogy egyik percben még minden rendben van, de a másikban már minden elromlik? Nekem pontosan volt már sok ilyen pillanatom. Ebben az a legrosszabb, hogy nem tudod, hogy te tetted ezt saját magaddal vagy a sors akarta így és ennek így kellett történie. A nevem Emma Styles. Igen Styles. Harry Edward Styles húga. Nagyon szeretem Harryt de sajnos az, hogy ő egy sztár nagyon megnehezíti az életemet. Persze ezt ő is tudja, de valahogy neki az éneklés az élete. És persze ott vannak a fiúk. Niall, Zayn, Louis és Liam. Ők nagyon jó barátaim. Olyan mintha 5 bátyám lenne néha. De van egy nagyobb baj is. Nem hiába írtam Niall-t elsőként. Valahogy mindig is többet éreztem iránta mint puszta barátság. Mindig ahogy belenézek abba a gyönyörű két kék szemeibe menten elájulnék ha nem lenne egy legjobb barátom Lily. Ő mindig mellettem áll amikor VELE beszélek így ha elájulnék ő elkapna. Persze ő tudja hogy mit érzek Niall iránt és szerinte nagyon nagy barom vagyok hogy a bátyám szinte legjobb haverjába belezúgtam. De én erről nem tehetek. Egyébként 17 éves vagyok. Harry meg 19. Egyébként nagyon jó tesók vagyunk. Igaz hogy néha verekedünk, néha ölelkezünk néha meg idegesítem, de ettől függetlenül nagyon szeretjük egymást. Most Londonban élünk egy nagy villának is nevezhető házban. Magántanuló vagyok vagy is voltam a sok költözés miatt. Persze ez is Harry miatt volt. De mivel anyukám úgy döntött, hogy most egy ideig itt fogunk lakni ezért beíratott a közeli gimibe. Jövőhét hétfőn lesz az első napom. Régebben amig Harry nem volt híres egy átlagos lány voltam és igaz barátaim voltak mint például Lily. De most hogy harmadikok lettek az x-factorban mindenki velem akar barátkozni hogy tálálkozhasson Harryvel. Eléggé idegesítő. Anyukám nagyon sokat dolgozik mint apukám is. Anyukám modellek ruháját készíti apukám meg tanácsadó. Szinte mindig egyedül vagyok ebben a nagy házban. Apum, anyum dolgozik, Harry meg a fiúkkal van. Bár az utóbbi időben egyre többször vannak nálunk.
Ez a nap is úgy kezdődött mint a többi. Reggel 9 óra körül ébredtem. Gyorsan fel kaptam magamra egy sötétkék sortot és egy fehér ujjatlan pólót. Hajamat kivasaltam és ki sminkeltem magam. Néztem egy kicsit a szobámba a tv-t, de utána unatkozni kezdtem. Gondoltam felkeltem Harryt. Ja egyébként ha unatkozok akkor mindig Harryt csesztetem. A szobája az enyémmel szemben volt. Bementem és leültem az ágya mellé. Ő meg aludt. Meg egy kicsit horkolt is. Gondoltam megviccelem egy kicsit és elkezdtem az egyik párnával ütögetni.
- Te meg mit keresel itt?- kérdezte dühösen álmos hangom én meg csak egyre jobban püföltem.
- Jöttelek felkelteni.
- De ma nem hétfő van?- kérdezte.
- De.
- Akkor minek ébresztettél fel? Ma nincs semmi dolgunk.
- Már a saját báttyámal sem tölthetek időt? És ha valamit csinálok akkor leordít?? Mert tudod mutatni akartam neked valamit.
- Jólvan gyere ide!- mondta én meg ráugrodtam és elkezdtem puszilgatni amit utál.
- Na gyere már!- utasítottam.
Lebotorkált velem a lépcsőn én meg oda vezettem a hűtőhöz amin egy levél állt.

Bemutatkozás

Sziasztok!
Ez a történet egy lányról szól akinek nem  mindennapi az élete. Alakul itt barátság,szerelem és még sok minden más. De persze nem csak erről a lányról fog szólni a blog hanem az one directionról . De persze ez nem egy igaz történet hanem KITALÁLT.
Remélem tetszeni fog mindenkinek!